Török János élete, munkássága
Török János, publicista, nemzetgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1807. június 6-án született Tapolcán. Tanulmányait a pesti és a grátzi egyetemen végezte. Előbb gr. Trautmannsdorf liebenaui, 1830-tól hg. Esterházy kismartoni birtokán gazdasági tisztviselő, később Klauzál Imre, a Károlyi grófok birtokigazgatója mellett Tótmegyeren jószágigazgatási ülnök. 1839-től a rohonci gazdaképző intézet tanára. 1841-től előadóként tevékenykedett a Magyar Gazdasági Egyesület (továbbiakban: MGE) munkájában, 1843-tól annak titkáraként. Széchenyi szellemi köréhez tartozott, kettőjük kapcsolata harminc éven át tartott. A legnagyobb magyar szellemi hatására a Kossuth-féle védvámos és iparfejlesztő poltikával szemben foglalt állást az általa 1841-től 1848 végéig szerkesztett Magyar Gazda c. hetilapban.
Megszervezte az MGE gyümölcs-, állat- és mezőgazdasági gépkiállításait, az országos szőlészkongresszust és felépítette a Hild József tervezte Köztelek-palotát. Több tanulmányi utat tett Németországban.
1846-ban a Cegléd melletti Szőkehalmán gazdaképző intézetet létesített, amelynek gondolatát már régóta dédelgette. Egy akadémiai és mezõgazdasági technikum tervezetét állította össze munkatársaival, a megvalósulást állami szervezésben látta biztosítottnak. A gazdaképző céljaként a következőket tekintette: a növendékeket úgy kiművelni, hogy a mezőgazdaságot a legcélszerűbb fogásokkal működtessék. Gyakorlati és elméleti képzettségük kiterjedne a környezet és természet ismeretére.
A gazdaképző intézet az 1845-ben - Török János által - megvásárolt 152 holdas szántó és az emellé bérelt 67 hold majorsági földön kezdte meg működését a következő évben. 1846 őszére a Hild József által tervezett romantikus stílusú gyönyörű kúria épület is megépült.
A „tantestület” egy igazgatóból, egy tanárból, egy Holheimben végzett gazdaságvezetőből, egy Alcsuton nevelt öregbéresből, egy juhászból, egy külföldi tehenészből, egy kertészből, egy vincellérből és egy méhészethez is értő erdészből állt. A tanárok és a diákok képzésének magas színvonalához nagyban hozzájárult az a tudományos könyvtár, amelyet Török János hozott létre és amelyben kora tudományos és mezőgazdasági szakkönyveinek egész sorozata volt megtalálható.
Bár az oktatás mellett az alapító nem hagyta abba a MGE főtitkári munkáját sem és a Magyar Gazda c. folyóirat szerkesztőjeként publicistaként a fõvárosi közéletben is aktívan jelen volt, a gazdaképző intézet tantervét mégsem tudta keresztülvinni az országgyűlésben. A nagyuradalmak tulajdonosainak és jószágigazgatóinak, a kisbirtokos nemeseknek és gazdatiszteknek valamint a telkes jobbágyoknak és majoros gazdáknak egyaránt képzési lehetőséget nyújtó tervet a törvényhozók politikai okokra hivatkozva elvetették, sokallva annak költségvetését. Részben ennek köszönhetően, másrészt viszont az 1848/49-es szabadságharc viharai miatt – amelyben Török János alezredesként vett részt és emiatt később Aradon raboskodott - a gazdaképző 1852-ben megszűnt.
A Szőkehalmi Gazdaképző Intézet rövid fennállása alatt is az akkori Magyarország legkorszerűbb, legtervszerűbb, eredményesen működő tanintézete volt. Innen indult ki az alföldi homoknak gyümölcsfával való meghódítása. Török János a gazdaképző bezárása után újságszerkesztőként dolgozott, míg 1866-ban kinevezték főlevéltárnokká. Ettől fogva csak hivatali munkájával és saját tulajdonú könyvtárával foglalkozott, melytől 1874-ben meg kellett válnia, ezt azonban már nem élte túl. 1874. február 9-én halt meg Budapesten. Az alfödi gyümölcs- és szőlőkultúra meghonosítása terén végzett elméleti és gyakorlati munkássága azonban így is olyan mélyen vésődött be a ceglédiek kollektív emlékezetébe és hagyományaiba, hogy őt választották az 1954-ben újrainduló mezőgazdasági iskola névadójául.
