<>A kaszárnyától a városba vezető mai Széchenyi út eredetileg a már többször emlegetett nagy kiterjedé­sű Széchenyi tér elkeskenyedő nyúlványa volt. Poros, kivilágítatlan terület, néhány lakóházból, a Kálvária temetőből egy gőzmalomból állt minden látnivaló­ja. A Széchenyi tértől nyugatra ugyancsak szabály­talan formában haladt tovább, a város másik három temetőjéhez is ezen az útvonalon lehetett eljutni. Ennek az útnak a központhoz közeli részén, a Deák térnek nevezett szakaszon, a föntebb említett gőz­malom előtt épült az internátus. Újszerű intézmény volt ez, mert bár a gimnáziumban már évek óta folyt a tanítás, a környékbeli településekről is jártak ide diákok, kollégiumi szállás viszont addig nem volt számukra a városban.

­Az alapítás és építés kezdeményezője az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület (AMKE) volt. A társaság, mely a „magyar alföld szellemi elő­menetelének előzmozdítása" céljából alakult meg, 1913-ban kötött szerződést a képviselő­testülettel A több pontból álló megállapodás szerint a város vállalta, hogy kölcsönt vesz föl és abból megelőlegezi az internátus építési költ­ségeit, valamint gondoskodik az épület fenntar­tásáról, az AMKE pedig a kedvezményekért kö­telezte magát arra, hogy benépesíti és fenntartja az intézményt. „Mellesleg megemlítvén ... célja a fenti kultúregyesületnek, hogy ez az interná­tus a magyarosítás szolíd eszköze legyen" - árul­kodott a Ceglédi Újság kommentátora. Ceglédre rendszeresen jártak ugyanis magyar szót tanul­ni a német anyanyelvű gyerekek, akikért „cseré­be" a ceglédi szülők saját fiaikat küldték, ugyan­csak nyelvtanulás céljából. A leendő kollégium az előbbiek számára ígért ellátást és felügyeletet, de természetesen a környékbeli települések diákjai sem jártak rosszul az iskolához közeli lakás lehetőségével. Az internátust egyébként 80-100 középiskolás fiú részére tervezték, azt remélve, hogy a gimnázium létszámának emelkedésé­vel nemcsak a város vonzereje, hanem bevétele is növekszik majd.

Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alap 1914 májusában kezdték el az építést, szeptember I5-én pedig beköltözhetett az első harminc diák. De hiába lett készen az internátus a kijelölt határ­időre, egyelőre nem az iskola, hanem a harctér várta a fiatalokat. A háború sebesültjeinek viszont hirte­len minden kórházi ágy kevés lett, ezért az ország­ban sorra nyíló hadikórházak közé besorolták a ceg­lédi internátust is. A Vöröskereszt 1914. december 6-ától itt helyezte el a harctérről ideszállított sérül­teket, s egészen 1917-ig a lábadozó betegek foglal­ták el az épületet. A háborús viszonyok az AMKE-­nek sem kedveztek, 1915-ben a miniszteri biztos szabálytalanságok miatt fölfüggesztette a szervezet tevékenységét.

Még tartott a háború, amikor az intéz­mény történetében újabb fordulat következett. Surányi József, a Pesti Napló volt főszerkesztő­je félmilliós alapítványt ajánlott fel az Országos Gyermekvédő Ligának azzal a céllal, hogy fia em­lékét megörökítse. A húszéves Surányi Károly József huszárönkéntes az orosz harctéren esett el, gyászoló apja azokon az árvákon szeretett vol­na segíteni, akik szüleiket veszítették el a hábo­rúban. A Liga a ceglédi internátust választot­ta a hadiárvák elhelyezésére, az adomány összege elég lett az AMKE adósságainak kifizetésére, az adományozó feltételeit a városi közgyűlés is elfogadta s Cegléden megnyílhatott az ország első had­iárvaotthona. A fenntartásról a Liga gondosko­dott, a város pedig vállalta, hogy Surányi József kívánsága szerint az intézet lakói minden évben megkoszorúzzák az elesett fiú sírját, akinek em­lékét az épületben márványtábla, róla készült szo­bor és arckép is megörökíti majd. Még egy em­lítésre méltó kikötése volt az adományozónak. Eszerint a tíz ingyenes ceglédi helyre öt fiú az iz­raelita hitközség ajánlása alapján kerüljön be, to­vábbi hét helyre pedig fia elesett bajtársainak ár­váit vegyék föl.

A Surányi-féle végrendelet pontos végrehajtásáról­ nem maradtak pontos adatok az utókorra. Az in­tézmény jó híre azonban túlélte az alapítót és így maradt meg a ceglédiek emlékezetében is. A Surányi hadiárvaotthonba népi kollégisták költöztek 1945 után, és az akkor Dózsa Györgyről elnevezett egykori internátusban egészen 1975-ig középiskolás diákok laktak.

A háborús években nem készült képeslap az épületről. Ám megmaradt az egyik sebesült által elküldött lap, melynek képes oldalára rányomták „Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület hadikórháza Czegléd” feliratú körbélyegzőt. Azt, a katolikus templomot ábrázoló képeslapot Csehországban címezte feladója 1914-ben. A levél sors szeszélye folytán - hosszú évtizedek után új­ra visszakerült Czeglédre! Az itt közölt 84 sz. ké­peslap már békeidőben, a 30-as években került ki a nyomdából, a hadiárvaotthon Széchenyi úti homlok­zatát ábrázolja.

Az internátustól nem volt messze a Fürdő utca. Persze, középiskolás diákok olyan helyre, mint az ot­tani gőzfürdő, abban az időben csak felnőtt kísérő­vel mehettek volna…