 Török
János, publicista, nemzetgazdász, a Magyar Tudományos
Akadémia tagja, 1807. június 6-án született Tapolcán.
Tanulmányait a pesti és a grátzi egyetemen végezte.
Elõbb gr. Trautmannsdorf liebenaui, 1830-tól hg. Esterházy
kismartoni birtokán gazdasági tisztviselõ, késõbb
Klauzál Imre, a Károlyi grófok birtokigazgatója
mellett Tótmegyeren jószágigazgatási ülnök.
1839-tõl a rohonci gazdaképzõ intézet tanára.
1841-tõl elõadóként tevékenykedett a
Magyar Gazdasági Egyesület (továbbiakban: MGE) munkájában,
1843-tól annak titkáraként. Széchenyi szellemi
köréhez tartozott, kettõjük kapcsolata harminc
éven át tartott. A legnagyobb magyar szellemi hatására
a Kossuth-féle védvámos és iparfejlesztõ
poltikával szemben foglalt állást az általa
1841-tõl 1848 végéig szerkesztett Magyar Gazda c.
hetilapban.
Megszervezte az MGE gyümölcs-, állat-
és mezõgazdasági gépkiállításait,
az országos szõlészkongresszust és felépítette
a Hild József tervezte Köztelek-palotát. Több tanulmányi
utat tett Németországban.
1846-ban a Cegléd melletti Szõkehalmán
gazdaképzõ intézetet létesített, amelynek
gondolatát már régóta dédelgette. Egy
akadémiai és mezõgazdasági technikum tervezetét
állította össze munkatársaival, a megvalósulást
állami szervezésben látta biztosítottnak. A
gazdaképzõ céljaként a következõket
tekintette: a növendékeket úgy kimûvelni, hogy
a mezõgazdaságot a legcélszerûbb fogásokkal
mûködtessék. Gyakorlati és elméleti képzettségük
kiterjedne a környezet és természet ismeretére.
A gazdaképzõ intézet az 1845-ben
- Török János által - megvásárolt
152 holdas szántó és az emellé bérelt
67 hold majorsági földön kezdte meg mûködését
a következõ évben. 1846 õszére a Hild
József által tervezett romantikus stílusú gyönyörû
kúria épület is megépült.
|
A „tantestület” egy igazgatóból,
egy tanárból, egy Holheimben végzett gazdaságvezetõbõl,
egy Alcsuton nevelt öregbéresbõl, egy juhászból,
egy külföldi tehenészbõl, egy kertészbõl,
egy vincellérbõl és egy méhészethez
is értõ erdészbõl állt. A tanárok
és a diákok képzésének magas színvonalához
nagyban hozzájárult az a tudományos könyvtár,
amelyet Török János hozott létre és amelyben
kora tudományos és mezõgazdasági szakkönyveinek
egész sorozata volt megtalálható.
Bár az oktatás mellett az alapító
nem hagyta abba a MGE fõtitkári munkáját sem
és a Magyar Gazda c. folyóirat szerkesztõjeként
publicistaként a fõvárosi közéletben is
aktívan jelen volt, a gazdaképzõ intézet tantervét
mégsem tudta keresztülvinni az országgyûlésben.
A nagyuradalmak tulajdonosainak és jószágigazgatóinak,
a kisbirtokos nemeseknek és gazdatiszteknek valamint a telkes jobbágyoknak
és majoros gazdáknak egyaránt képzési
lehetõséget nyújtó tervet a törvényhozók
politikai okokra hivatkozva elvetették, sokallva annak költségvetését.
Részben ennek köszönhetõen, másrészt
viszont az 1848/49-es szabadságharc viharai miatt – amelyben Török
János alezredesként vett részt és emiatt késõbb
Aradon raboskodott - a gazdaképzõ 1852-ben megszûnt.
A Szõkehalmi Gazdaképzõ Intézet
rövid fennállása alatt is az akkori Magyarország
legkorszerûbb, legtervszerûbb, eredményesen mûködõ
tanintézete volt. Innen indult ki az alföldi homoknak gyümölcsfával
való meghódítása.
Török János a gazdaképzõ
bezárása után újságszerkesztõként
dolgozott, míg 1866-ban kinevezték fõlevéltárnokká.
Ettõl fogva csak hivatali munkájával és saját
tulajdonú könyvtárával foglalkozott, melytõl
1874-ben meg kellett válnia, ezt azonban már nem élte
túl. 1874. február 9-én halt meg Budapesten.
Az alfödi gyümölcs- és szõlõkultúra
meghonosítása terén végzett elméleti
és gyakorlati munkássága azonban így is olyan
mélyen vésõdött be a ceglédiek kollektív
emlékezetébe és hagyományaiba, hogy õt
választották az 1954-ben újrainduló mezõgazdasági
iskola névadójául. |
Török
János élete, munkássága
